„Kincs, ami nincs”

…Nagyon sokszor jut ez a mondat eszembe, mikor a fiammal az óvoda felé sétálunk. Látom a sok családi házat, kerttel, teljesen elhanyagolva, rumlisan, gondozatlanul, kihasználatlanul. Az emberek nem is tudják, micsoda kincs van a kezükben, nem látják a csodás kertben rejlő megannyi lehetőséget, amivel életüket, életminőségüket jobbá tehetnék. Az otthon fogalmát nem feltétlen kell a négy fal közé korlátozni, a kert is lehet annak a része, érdemes úgy elrendezni, gondozni, berendezni, hogy egy szépen és jól kihasznált színhelye legyen az életünknek.

Amit általában tapasztalok, hogy az emberek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a házhoz tartozó kinti területtel. Kezdetleges törekvések vannak talán, de nem igazán érzik, látják benne a lehetőséget, pedig a reggeli kávé elfogyasztása reggel a teraszon, vagy egy-egy kerti összejövetel, sütögetés, stb. nem csak elérhetetlen filmbéli jelenetek, hanem teljesen reálisan megvalósítható dolgok, ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy kertes házat tudhat a magáénak.

A kertre semmiképpen nem úgy kell tekinteni, mint valami nyűgre, ahol füvet kell vágni és összeszedni a leveleket, hanem úgy, mint egy saját kis „béke szigetére”, ami azt hivatott szolgálni, amit csak akarunk a friss levegőn, de még az otthon nyugalmában csinálni. Gondolhatunk úgy rá, mint a külön bejáratú kis kávézónkra, játszóterünkre, foci pályánkra, grill teraszunkra, parkunkra, és így tovább. Bármire, ami az épp aktuális életszakaszunkban örömet, kikapcsolódást jelent.

A kert egy fantasztikus lehetőség, próbáljuk meg ezt felismerni és élni vele!